22/2009 Alkotmánybírósági határozat a távhőszolgáltatásról való leválás

Előző Következő

22/2009. (II. 26.) AB határozat
Közzétéve a Magyar Közlöny 2009. évi 23. számában
AB közlöny: XVIII. évf. 2. szám

—————————————————————

149/H/2004

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet törvényességének
vizsgálatára irányuló indítvány alapján meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Miskolc Megyei Jogú
Város Közgyűlése által a Miskolc Megyei Jogú Város Építési
Szabályzatáról alkotott 21/2004. (VII. 6.) sz. önkormányzati
rendelet 30. § (11) bekezdése törvénysértő, ezért azt
megsemmisíti.
A megsemmisített rendelkezés e határozat Magyar Közlönyben
történő közzétételének napján veszti hatályát.

2. Az Alkotmánybíróság a Miskolc Megyei Jogú Város
Önkormányzatának Közgyűlése által Miskolc Megyei Jogú Város
városrendezési, városépítési és szabályozási előírásairól
alkotott többször módosított 84/1997. (XII. 20.) számú rendelet
módosításáról szóló 32/2003. (VII.1.) sz. rendelet 1. §-a és 3.
§ (2) bekezdése törvényességi vizsgálatára irányuló eljárást
megszünteti.

Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben
közzéteszi.

Indokolás

A megyei közigazgatási hivatal vezetője – miután a képviselő-
testület törvényességi észrevételének nem adott helyt – a helyi
önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban:
Ötv.) 99. § (2) bekezdés b) pontja alapján, az
Alkotmánybíróságnál kezdeményezte Miskolc Megyei Jogú Város
Önkormányzatának Közgyűlése által Miskolc Megyei Jogú Város
városrendezési, városépítési és szabályozási előírásairól
alkotott többször módosított 84/1997. (XII. 20.) számú rendelet
(a továbbiakban: Árt.) módosításáról szóló 32/2003. (VII.1.)
sz. rendelet (a továbbiakban: Ártm.) 1. §-a és 3. § (2)
bekezdése törvényellenességének megállapítását, és ex tunc
hatályú megsemmisítését. Az Ártm. úgy módosította az Árt. 18. §
(4) bekezdés c) pontját, hogy megtiltotta a
távhőszolgáltatással ellátott épületeknél a távhőszolgáltatási
rendszerről való leválást.

Az indítványozó álláspontja szerint ezzel a szabályozással a
képviselő-testület túllépte a távhőszolgáltatásról szóló 1998.
évi XVIII. törvény (a továbbiakban: Tszt1.) 6. § (2) bekezdés
c) pontjában, valamint 53. § (8) bekezdés e) pontjában kapott
rendeletalkotási felhatalmazásának kereteit és a szabályozás
ellentétes a Tszt1. 35. § (2) bekezdésében foglalt
szabályokkal.

Az indítvány benyújtását követően Miskolc Megyei jogú Város
Közgyűlése megalkotta a Miskolc Megyei Jogú Város Építési
Szabályzatáról szóló 21/2004. (VII. 6.) sz. rendeletét (a
továbbiakban: Mész.), amelynek 46. §-a hatályon kívül helyezte
az Árt.-t és ezzel együtt hatályát vesztette az Ártm. is. A
jogszabályi változásokra tekintettel az indítványozó
módosította indítványát. Mivel kisebb eltérésekkel, de
tartalmát tekintve az Ártm. vitatott szabályával azonos
szabályt tartalmaz a Mész. 30. § (11) bekezdése, az
indítványozó indítványát kiterjesztette a Mész. 30. § (11)
bekezdésére.

Az indítványozó kérte azt is, hogy az Alkotmánybíróság
mérlegelje az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII.
törvény (a továbbiakban: Abtv.) 43. § (4) bekezdésében
foglaltak alkalmazásának lehetőségét, és ex tunc hatállyal
semmisítse meg a vitatott rendelkezéseket tekintettel arra,
hogy azt a jogbiztonság követelménye ugyanakkor az érintett –
távhőszolgáltatásról leválni szándékozó – nagyszámú jogalany
fontos érdeke indokolja.

Tekintettel arra, hogy a Mész. 30. § (11) bekezdésének ex tunc
hatályú megsemmisítése csupán a 2004. augusztus 1-jét követően
indult ügyekben jelent megoldást, – a korábban indult és
függőben levő eljárások nagy számára és a további nagyszámú
panaszügyek megelőzése érdekében – az indítványozó kérte azt
is, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg azt is, hogy az
Ártm. 1. §-a és 3. § (2) bekezdése – a megalkotásától a
hatályon kívül helyezéséig terjedő időben, illetőleg a
visszamenőleges hatály időszakában – alkotmányellenes volt.

Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy az
indítvány benyújtását követően az Országgyűlés új törvényt
alkotott a távhőszolgáltatásról. Az Alkotmánybíróság az
indítvány elbírálásakor hatályos törvényi rendelkezések alapján
végzi el az önkormányzati rendelkezések törvényességi
vizsgálatát, ezért a Mész. 30. § (11) bekezdésének
törvényességét a távhőszolgáltatásról szóló 2005. évi XVIII.
törvénynek (a továbbiakban: Tszt.2.) – a Tszt.1. indítvánnyal
hivatkozott szabályaihoz hasonló tartalmú – rendelkezései
alapján vizsgálta.

II.

Az Alkotmánybíróság eljárása során a következő jogszabályi
rendelkezéseket vette figyelembe.

1) Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése:
„(2) A helyi képviselőtestület a feladatkörében rendeletet
alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű
jogszabállyal.”
2) A Tszt.2.-nek a helyi önkormányzat rendelalkotási hatáskörét
meghatározó szabályai:

„6. § (2) Az önkormányzat képviselő-testülete:
a) rendeletben határozza meg a távhőszolgáltató és a
felhasználó közötti jogviszony részletes szabályait, valamint a
hőmennyiségmérés helyét, ideértve a mérés technológiai helyét
is;
b) ellátja a törvény által hatáskörébe utalt ármegállapítói
feladatokat, valamint rendeletben határozza meg az
áralkalmazási és díjfizetési feltételeket. A szolgáltatói
hőközponti, a felhasználói hőközponti, valamint hőfogadó
állomási mérés közötti eltérésekre való tekintettel az
önkormányzat képviselő-testülete külön díjalkalmazási
feltételeket határozhat meg ezen mérések esetére. Az
önkormányzat képviselő-testülete az ármegállapítás előtt
köteles a fogyasztóvédelmi hatóság, továbbá a felhasználói
érdekképviseletek véleményét kikérni. A véleményalkotáshoz
szükséges információkat az önkormányzat képviselő-testülete az
ármegállapítás előtt 20 nappal köteles a felhasználói
érdekképviseletek rendelkezésére bocsátani;
c) rendeletben kijelöli azokat a területeket, ahol
területfejlesztési, környezetvédelmi és levegő-tisztaságvédelmi
szempontok alapján célszerű a távhőszolgáltatás fejlesztése;
d) megállapítja a távhőszolgáltatás szüneteltetésének és a
felhasználók korlátozásának feltételeit, a korlátozás
szabályait és sorrendjét, valamint a távhőszolgáltató azzal
kapcsolatos jogait és kötelezettségeit;
e) rendeletben határozza meg az új vagy növekvő távhőigénnyel
jelentkező felhasználási hely tulajdonosától kérhető
csatlakozási díjat;
f) rendeletben határozza meg a szolgáltatói hőközpontok e
törvényben előírt megszüntetésének, illetve a szolgáltatói
hőközpontot kiváltó berendezések létesítésének forrását,
határidejét és egyéb feltételeit;
g) rendeletben határozza meg az e törvény 43. § (3)
bekezdésében foglaltak megvalósításának módját és határidejét.”

„52. § (2) A Távhő-szolgáltatási Közüzemi Szabályzatban
foglaltakkal összefüggésben az önkormányzat képviselő-testülete
rendeletben további részletes szabályokat határozhat meg.”

„60. § (3) Az önkormányzat képviselő-testülete rendeletben
szabályozza a 6. § (2) bekezdésében és az 52. § (2)
bekezdésében meghatározott, hatáskörébe utalt feladatokat.”

3) A Tszt.2.-nek a távhőszolgáltatásra irányuló közüzemi
szerződés felmondására, illetőleg a távhőellátás
megszüntetésére vonatkozó szabályai:

„38. § (1) Az általános közüzemi szerződés határozatlan időre
szól. Az egyedi közüzemi szerződés – ha a felek eltérően nem
állapodtak meg – határozott időtartamra szól.

(2) Az általános közüzemi szerződést a felhasználó 30 napos
felmondási időpontra, a kormány e törvény végrehajtásáról szóló
rendeletében meghatározott módon mondhatja fel, ha együttes
feltételként:
a) a felmondáshoz a távhővel ellátott épület tulajdonosi
közössége az összes tulajdoni hányad szerinti legalább
négyötödös szavazattöbbségű határozatával hozzájárul és az
épületben a távhőellátással azonos komfortfokozatú más
hőellátást valósít meg;
b) a szerződés felmondása nem okoz jelentős kárt más számára,
és nem korlátozza mások tulajdonosi, használói, bérlői jogait;
c) viseli azokat a költségeket, amelyek a felhasználói
berendezéseknek a felmondás következtében szükséges műszaki
átalakításával merülnek fel;
d) a szerződés felmondását a meglévő rendszer műszaki megoldása
lehetővé teszi és a felmondás nem ütközik egyéb jogszabályba.

(3) Amennyiben a felhasználó az általános közüzemi szerződést a
(2) bekezdés alapján felmondja, ismételt távhő-szolgáltatási
közüzemi szerződés megkötéséhez a távhőszolgáltató
üzletszabályzatában rögzített feltételek teljesítése szükséges.

(4) Egyedi közüzemi szerződést az egyéb felhasználó a
szerződésben meghatározott felmondási idővel, az abban
meghatározott időpontra mondhatja fel.

(5) Abban az esetben, ha a távhővel ellátott épületben lévő,
külön tulajdonban és külön használatban álló épületrészben
kívánják a távhő igénybevételét megszüntetni, az épületrész
tulajdonosa és a felhasználó közösen kezdeményezheti az
általános közüzemi szerződés módosítását, ha együttes
feltételként:
a) a megszüntetéshez a távhővel ellátott épület tulajdonosi
közösségének valamennyi tagja hozzájárul;
b) az épületrészben a távhőellátással azonos komfortfokozatú
hőellátást valósítanak meg, amely az épület távhőellátását
biztosító felhasználói berendezéstől függetlenül üzemeltethető;
c) a megszüntetés nem okoz jelentős kárt az épület többi
tulajdonosa számára, és nem korlátozza mások tulajdonosi,
használói, bérlői jogait;
d) viseli azokat a költségeket, amelyek a felhasználói
berendezéseknek a szolgáltatás igénybevételének
megszüntetésével összefüggésben szükséges műszaki
átalakításával merülnek fel;
e) a szolgáltatás igénybevételének megszüntetését a meglévő
rendszer lehetővé teszi és az nem ütközik egyéb jogszabályba.”

4) A Mész. vitatott 30. § (11) bekezdésében foglalt szabály:
„(11) Az épületek fűtéséből származó levegőszennyezés
növekedésének megakadályozása érdekében a távhőszolgáltatással
ellátott épületeknél a távhőszolgáltatási rendszerről való
leválás és ezen épületek vagy épületrészek más, kis
hőteljesítményű kazánokkal történő fűtése nem engedélyezhető.”

III.

Az indítvány megalapozott.

A helyi önkormányzat rendeletalkotási hatáskörét az Alkotmány
44/A. §-a, valamint az Ötv. 16. §-a határozza meg. Az Alkotmány
44/A. § (1) bekezdés a) pontja alapján a helyi képviselő-
testület önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz és igazgat,
a 44/A. § (2) bekezdés kimondja, hogy az önkormányzat rendelete
nem lehet ellentétes magasabb színtű jogszabállyal. Az Ötv. 16.
§ (1) bekezdése szerint a képviselő-testület önkormányzati
rendeletet alkot törvény által nem szabályozott helyi
társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény
felhatalmazása alapján, annak végrehajtására.

A távhőszolgáltatás helyi közszolgáltatás, a Tszt.2. 6. § (1)
bekezdése alapján a távhőszolgáltatással ellátott létesítmények
távhőellátásának biztosítása a települési önkormányzat
kötelezettsége. Így, mint minden közüzemi szolgáltatásra, a
távhőszolgáltatásra is irányadók a polgári jognak a közüzemi
szolgáltatásokra vonatkozó általános érvényű jogszabályi
előírásai, és a távhőszolgáltatás sajátosságaira tekintettel a
szolgáltatás biztonságának, a fogyasztók érdekeinek védelmében,
valamint más energiaellátást szabályozó jogszabályi
előírásokkal való összhang biztosítása érdekében külön törvény,
a Tszt.2. határozza meg a távhőszolgáltatás speciális
szabályait. A távhőszolgáltatás biztosítása tehát olyan helyi
közfeladat, amely törvényi szabályozás alatt áll. Erre
tekintettel az önkormányzat rendeletalkotási szabadsága
korlátozott, a képviselő-testületet csak a törvény
felhatalmazása alapján, a törvények keretei között illeti meg a
szabályozás joga.

A települési önkormányzat rendeletalkotási hatáskörébe tartozó
szabályozási tárgyköröket a Tszt.2. 6. § (2) bekezdése,
valamint 52. § (2) bekezdése határozza meg, a 60. § (3)
bekezdése kifejezetten kimondja azt is, hogy a képviselő-
testület e szabályok keretei között alkot rendeletet.

A Tszt.2. 6. § (2) bekezdés c) pontja alapján a képviselő-
testület arra rendelkezik felhatalmazással, hogy rendeletében
kijelölje azokat a területeket, ahol területfejlesztési,
környezetvédelmi és levegőtisztaság-védelmi szempontok alapján
a távhőszolgáltatás fejlesztése célszerű. A Tszt.2.
rendeletalkotási felhatalmazást tartalmazó rendelkezései
alapján a képviselő-testületnek arra nincs felhatalmazása, hogy
rendeletében kötelezővé tegye a távhőszolgáltatás
igénybevételét, és megtiltsa a távhőszolgáltatási rendszerről
történő leválást.

A távhőszolgáltatás – különösen a lakossági felhasználók
tekintetében – természetes monopolhelyzetet élvező
szolgáltatás, ezért a távhőszolgáltatás szabályozásában
kitüntetett szerepe van a fogyasztók védelmének.

Amint arra a Tszt.2. indoklása is rámutat, a fogyasztóvédelem
egyik fontos eleme a szolgáltatás igénybevevőjének az a joga,
hogy a közüzemi szerződést felmondhatja. Ezért a Tszt.2. a
felhasználó jogaként szabályozza az általános közüzemi
szerződés felmondását, azzal, hogy a 38. §-a részletesen
szabályozza a felmondás feltételeit, ezzel biztosítva azt, hogy
a szerződés felmondása más felhasználók jogait ne korlátozza,
azok tulajdonában kárt ne okozzon, illetőleg ne veszélyeztesse
a szolgáltatói és a felhasználói rendszer zavartalan működését.
A Tszt.2. ugyanezen §-a lehetőséget ad a törvényi feltételek
betartása mellett, távhővel ellátott épületben, épületrészben a
távhőszolgáltatás igénybevételének megszüntetésére is.

A Mész.-nek az a szabálya, amely generálisan megtiltja a
távhőellátási rendszerről való leválást, ellentétes a Tszt.2.
38. §-ában foglalt rendelkezésekkel is.

A közgyűlés a vitatott szabályt nem a távhőszolgáltatásról
szóló rendeletében, hanem a helyi építési szabályzatban fogadta
el. Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy amennyiben a helyi
építési szabályzat a távhőszolgáltatásra vonatkozó szabályokat
tartalmaz, az építési szabályzat e szabályainak is összhangban
kell állniuk a Tszt.2. rendelkezéseivel.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a
Mész. 30. § (11) bekezdésében foglalt szabályozás ellentétes a
Tszt.2. szabályaival, így sérti az Alkotmány 44/A. § (2)
bekezdését, ezért e rendelkezést megsemmisítette.

A Mész. megsemmisített rendelkezése az Abtv. 42. § (1)
bekezdése alapján e határozatnak a Magyar Közlönyben történő
közzétételének napján veszti hatályát.

Tekintettel arra, hogy a közüzemi szerződés felmondására,
illetőleg a távhőszolgáltatás igénybevételének megszüntetésére
csak a Tszt.2. 38. §-ában szabályozott feltételek teljesülése
esetén kerülhet sor, az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a
vitatott szabályok ex tunc hatályú megsemmisítését sem a
jogbiztonság, sem a jogalanyok nyomós érdeke nem indokolja.

Az Alkotmánybíróság – főszabályként – hatályos jogszabály
alkotmányellenességét vizsgálja. Hatályát vesztett jogszabályi
rendelkezés csak a konkrét normakontroll eseteiben, akkor
képezheti alkotmánybírósági eljárás tárgyát, ha annak
alkalmazhatósága is eldöntendő kérdés, azaz az eljárás az Abtv.
38. §-ában szabályozott bírói kezdeményezés, illetőleg a 48. §
szerinti alkotmányjogi panasz alapján folyik. (335/B/1990. AB
határozat, ABH 1990, 261, 262.; 570/B/2005. AB határozat, ABH
2007, 2737.) Tekintettel arra, hogy az indítvány nem tartozik e
körbe, az Alkotmánybíróság az Ártm. 1. §-a és 3. § (2)
bekezdése törvényellenességének megállapítására és
megsemmisítésére irányuló eljárást – az Alkotmánybíróság
ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló,
módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü
határozat (ABH 2003, 2065.) 31. § a) pontja alapján –
megszüntette.

Az Alkotmánybíróság e határozatának a Magyar Közlönyben történő
közzétételét az Abtv. 41. §-a alapján rendelte el.

Budapest, 2009. február 23.

Dr. Holló András Dr. Kiss László
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter
alkotmánybíró