22/2009 Alkotmánybírósági határozat a távhőszolgáltatásról való leválás

22/2009. (II. 26.) AB határozat
Közzétéve a Magyar Közlöny 2009. évi 23. számában
AB közlöny: XVIII. évf. 2. szám

—————————————————————

149/H/2004

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet törvényességének
vizsgálatára irányuló indítvány alapján meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Miskolc Megyei Jogú
Város Közgyűlése által a Miskolc Megyei Jogú Város Építési
Szabályzatáról alkotott 21/2004. (VII. 6.) sz. önkormányzati
rendelet 30. § (11) bekezdése törvénysértő, ezért azt
megsemmisíti.
A megsemmisített rendelkezés e határozat Magyar Közlönyben
történő közzétételének napján veszti hatályát.

2. Az Alkotmánybíróság a Miskolc Megyei Jogú Város
Önkormányzatának Közgyűlése által Miskolc Megyei Jogú Város
városrendezési, városépítési és szabályozási előírásairól
alkotott többször módosított 84/1997. (XII. 20.) számú rendelet
módosításáról szóló 32/2003. (VII.1.) sz. rendelet 1. §-a és 3.
§ (2) bekezdése törvényességi vizsgálatára irányuló eljárást
megszünteti.

Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben
közzéteszi.

Indokolás

I.

A megyei közigazgatási hivatal vezetője – miután a képviselő-
testület törvényességi észrevételének nem adott helyt – a helyi
önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban:
Ötv.) 99. § (2) bekezdés b) pontja alapján, az
Alkotmánybíróságnál kezdeményezte Miskolc Megyei Jogú Város
Önkormányzatának Közgyűlése által Miskolc Megyei Jogú Város
városrendezési, városépítési és szabályozási előírásairól
alkotott többször módosított 84/1997. (XII. 20.) számú rendelet
(a továbbiakban: Árt.) módosításáról szóló 32/2003. (VII.1.)
sz. rendelet (a továbbiakban: Ártm.) 1. §-a és 3. § (2)
bekezdése törvényellenességének megállapítását, és ex tunc
hatályú megsemmisítését. Az Ártm. úgy módosította az Árt. 18. §
(4) bekezdés c) pontját, hogy megtiltotta a
távhőszolgáltatással ellátott épületeknél a távhőszolgáltatási
rendszerről való leválást.

Az indítványozó álláspontja szerint ezzel a szabályozással a
képviselő-testület túllépte a távhőszolgáltatásról szóló 1998.
évi XVIII. törvény (a továbbiakban: Tszt1.) 6. § (2) bekezdés
c) pontjában, valamint 53. § (8) bekezdés e) pontjában kapott
rendeletalkotási felhatalmazásának kereteit és a szabályozás
ellentétes a Tszt1. 35. § (2) bekezdésében foglalt
szabályokkal.

Az indítvány benyújtását követően Miskolc Megyei jogú Város
Közgyűlése megalkotta a Miskolc Megyei Jogú Város Építési
Szabályzatáról szóló 21/2004. (VII. 6.) sz. rendeletét (a
továbbiakban: Mész.), amelynek 46. §-a hatályon kívül helyezte
az Árt.-t és ezzel együtt hatályát vesztette az Ártm. is. A
jogszabályi változásokra tekintettel az indítványozó
módosította indítványát. Mivel kisebb eltérésekkel, de
tartalmát tekintve az Ártm. vitatott szabályával azonos
szabályt tartalmaz a Mész. 30. § (11) bekezdése, az
indítványozó indítványát kiterjesztette a Mész. 30. § (11)
bekezdésére.

Az indítványozó kérte azt is, hogy az Alkotmánybíróság
mérlegelje az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII.
törvény (a továbbiakban: Abtv.) 43. § (4) bekezdésében
foglaltak alkalmazásának lehetőségét, és ex tunc hatállyal
semmisítse meg a vitatott rendelkezéseket tekintettel arra,
hogy azt a jogbiztonság követelménye ugyanakkor az érintett –
távhőszolgáltatásról leválni szándékozó – nagyszámú jogalany
fontos érdeke indokolja.

Tekintettel arra, hogy a Mész. 30. § (11) bekezdésének ex tunc
hatályú megsemmisítése csupán a 2004. augusztus 1-jét követően
indult ügyekben jelent megoldást, – a korábban indult és
függőben levő eljárások nagy számára és a további nagyszámú
panaszügyek megelőzése érdekében – az indítványozó kérte azt
is, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg azt is, hogy az
Ártm. 1. §-a és 3. § (2) bekezdése – a megalkotásától a
hatályon kívül helyezéséig terjedő időben, illetőleg a
visszamenőleges hatály időszakában – alkotmányellenes volt.

Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy az
indítvány benyújtását követően az Országgyűlés új törvényt
alkotott a távhőszolgáltatásról. Az Alkotmánybíróság az
indítvány elbírálásakor hatályos törvényi rendelkezések alapján
végzi el az önkormányzati rendelkezések törvényességi
vizsgálatát, ezért a Mész. 30. § (11) bekezdésének
törvényességét a távhőszolgáltatásról szóló 2005. évi XVIII.
törvénynek (a továbbiakban: Tszt.2.) – a Tszt.1. indítvánnyal
hivatkozott szabályaihoz hasonló tartalmú – rendelkezései
alapján vizsgálta.

II.

Az Alkotmánybíróság eljárása során a következő jogszabályi
rendelkezéseket vette figyelembe.

1) Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése:
„(2) A helyi képviselőtestület a feladatkörében rendeletet
alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű
jogszabállyal.”
2) A Tszt.2.-nek a helyi önkormányzat rendelalkotási hatáskörét
meghatározó szabályai:

„6. § (2) Az önkormányzat képviselő-testülete:
a) rendeletben határozza meg a távhőszolgáltató és a
felhasználó közötti jogviszony részletes szabályait, valamint a
hőmennyiségmérés helyét, ideértve a mérés technológiai helyét
is;
b) ellátja a törvény által hatáskörébe utalt ármegállapítói
feladatokat, valamint rendeletben határozza meg az
áralkalmazási és díjfizetési feltételeket. A szolgáltatói
hőközponti, a felhasználói hőközponti, valamint hőfogadó
állomási mérés közötti eltérésekre való tekintettel az
önkormányzat képviselő-testülete külön díjalkalmazási
feltételeket határozhat meg ezen mérések esetére. Az
önkormányzat képviselő-testülete az ármegállapítás előtt
köteles a fogyasztóvédelmi hatóság, továbbá a felhasználói
érdekképviseletek véleményét kikérni. A véleményalkotáshoz
szükséges információkat az önkormányzat képviselő-testülete az
ármegállapítás előtt 20 nappal köteles a felhasználói
érdekképviseletek rendelkezésére bocsátani;
c) rendeletben kijelöli azokat a területeket, ahol
területfejlesztési, környezetvédelmi és levegő-tisztaságvédelmi
szempontok alapján célszerű a távhőszolgáltatás fejlesztése;
d) megállapítja a távhőszolgáltatás szüneteltetésének és a
felhasználók korlátozásának feltételeit, a korlátozás
szabályait és sorrendjét, valamint a távhőszolgáltató azzal
kapcsolatos jogait és kötelezettségeit;
e) rendeletben határozza meg az új vagy növekvő távhőigénnyel
jelentkező felhasználási hely tulajdonosától kérhető
csatlakozási díjat;
f) rendeletben határozza meg a szolgáltatói hőközpontok e
törvényben előírt megszüntetésének, illetve a szolgáltatói
hőközpontot kiváltó berendezések létesítésének forrását,
határidejét és egyéb feltételeit;
g) rendeletben határozza meg az e törvény 43. § (3)
bekezdésében foglaltak megvalósításának módját és határidejét.”

„52. § (2) A Távhő-szolgáltatási Közüzemi Szabályzatban
foglaltakkal összefüggésben az önkormányzat képviselő-testülete
rendeletben további részletes szabályokat határozhat meg.”

„60. § (3) Az önkormányzat képviselő-testülete rendeletben
szabályozza a 6. § (2) bekezdésében és az 52. § (2)
bekezdésében meghatározott, hatáskörébe utalt feladatokat.”

3) A Tszt.2.-nek a távhőszolgáltatásra irányuló közüzemi
szerződés felmondására, illetőleg a távhőellátás
megszüntetésére vonatkozó szabályai:

„38. § (1) Az általános közüzemi szerződés határozatlan időre
szól. Az egyedi közüzemi szerződés – ha a felek eltérően nem
állapodtak meg – határozott időtartamra szól.

(2) Az általános közüzemi szerződést a felhasználó 30 napos
felmondási időpontra, a kormány e törvény végrehajtásáról szóló
rendeletében meghatározott módon mondhatja fel, ha együttes
feltételként:
a) a felmondáshoz a távhővel ellátott épület tulajdonosi
közössége az összes tulajdoni hányad szerinti legalább
négyötödös szavazattöbbségű határozatával hozzájárul és az
épületben a távhőellátással azonos komfortfokozatú más
hőellátást valósít meg;
b) a szerződés felmondása nem okoz jelentős kárt más számára,
és nem korlátozza mások tulajdonosi, használói, bérlői jogait;
c) viseli azokat a költségeket, amelyek a felhasználói
berendezéseknek a felmondás következtében szükséges műszaki
átalakításával merülnek fel;
d) a szerződés felmondását a meglévő rendszer műszaki megoldása
lehetővé teszi és a felmondás nem ütközik egyéb jogszabályba.

(3) Amennyiben a felhasználó az általános közüzemi szerződést a
(2) bekezdés alapján felmondja, ismételt távhő-szolgáltatási
közüzemi szerződés megkötéséhez a távhőszolgáltató
üzletszabályzatában rögzített feltételek teljesítése szükséges.

(4) Egyedi közüzemi szerződést az egyéb felhasználó a
szerződésben meghatározott felmondási idővel, az abban
meghatározott időpontra mondhatja fel.

(5) Abban az esetben, ha a távhővel ellátott épületben lévő,
külön tulajdonban és külön használatban álló épületrészben
kívánják a távhő igénybevételét megszüntetni, az épületrész
tulajdonosa és a felhasználó közösen kezdeményezheti az
általános közüzemi szerződés módosítását, ha együttes
feltételként:
a) a megszüntetéshez a távhővel ellátott épület tulajdonosi
közösségének valamennyi tagja hozzájárul;
b) az épületrészben a távhőellátással azonos komfortfokozatú
hőellátást valósítanak meg, amely az épület távhőellátását
biztosító felhasználói berendezéstől függetlenül üzemeltethető;
c) a megszüntetés nem okoz jelentős kárt az épület többi
tulajdonosa számára, és nem korlátozza mások tulajdonosi,
használói, bérlői jogait;
d) viseli azokat a költségeket, amelyek a felhasználói
berendezéseknek a szolgáltatás igénybevételének
megszüntetésével összefüggésben szükséges műszaki
átalakításával merülnek fel;
e) a szolgáltatás igénybevételének megszüntetését a meglévő
rendszer lehetővé teszi és az nem ütközik egyéb jogszabályba.”

4) A Mész. vitatott 30. § (11) bekezdésében foglalt szabály:
„(11) Az épületek fűtéséből származó levegőszennyezés
növekedésének megakadályozása érdekében a távhőszolgáltatással
ellátott épületeknél a távhőszolgáltatási rendszerről való
leválás és ezen épületek vagy épületrészek más, kis
hőteljesítményű kazánokkal történő fűtése nem engedélyezhető.”

III.

Az indítvány megalapozott.

A helyi önkormányzat rendeletalkotási hatáskörét az Alkotmány
44/A. §-a, valamint az Ötv. 16. §-a határozza meg. Az Alkotmány
44/A. § (1) bekezdés a) pontja alapján a helyi képviselő-
testület önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz és igazgat,
a 44/A. § (2) bekezdés kimondja, hogy az önkormányzat rendelete
nem lehet ellentétes magasabb színtű jogszabállyal. Az Ötv. 16.
§ (1) bekezdése szerint a képviselő-testület önkormányzati
rendeletet alkot törvény által nem szabályozott helyi
társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény
felhatalmazása alapján, annak végrehajtására.

A távhőszolgáltatás helyi közszolgáltatás, a Tszt.2. 6. § (1)
bekezdése alapján a távhőszolgáltatással ellátott létesítmények
távhőellátásának biztosítása a települési önkormányzat
kötelezettsége. Így, mint minden közüzemi szolgáltatásra, a
távhőszolgáltatásra is irányadók a polgári jognak a közüzemi
szolgáltatásokra vonatkozó általános érvényű jogszabályi
előírásai, és a távhőszolgáltatás sajátosságaira tekintettel a
szolgáltatás biztonságának, a fogyasztók érdekeinek védelmében,
valamint más energiaellátást szabályozó jogszabályi
előírásokkal való összhang biztosítása érdekében külön törvény,
a Tszt.2. határozza meg a távhőszolgáltatás speciális
szabályait. A távhőszolgáltatás biztosítása tehát olyan helyi
közfeladat, amely törvényi szabályozás alatt áll. Erre
tekintettel az önkormányzat rendeletalkotási szabadsága
korlátozott, a képviselő-testületet csak a törvény
felhatalmazása alapján, a törvények keretei között illeti meg a
szabályozás joga.

A települési önkormányzat rendeletalkotási hatáskörébe tartozó
szabályozási tárgyköröket a Tszt.2. 6. § (2) bekezdése,
valamint 52. § (2) bekezdése határozza meg, a 60. § (3)
bekezdése kifejezetten kimondja azt is, hogy a képviselő-
testület e szabályok keretei között alkot rendeletet.

A Tszt.2. 6. § (2) bekezdés c) pontja alapján a képviselő-
testület arra rendelkezik felhatalmazással, hogy rendeletében
kijelölje azokat a területeket, ahol területfejlesztési,
környezetvédelmi és levegőtisztaság-védelmi szempontok alapján
a távhőszolgáltatás fejlesztése célszerű. A Tszt.2.
rendeletalkotási felhatalmazást tartalmazó rendelkezései
alapján a képviselő-testületnek arra nincs felhatalmazása, hogy
rendeletében kötelezővé tegye a távhőszolgáltatás
igénybevételét, és megtiltsa a távhőszolgáltatási rendszerről
történő leválást.

A távhőszolgáltatás – különösen a lakossági felhasználók
tekintetében – természetes monopolhelyzetet élvező
szolgáltatás, ezért a távhőszolgáltatás szabályozásában
kitüntetett szerepe van a fogyasztók védelmének.

Amint arra a Tszt.2. indoklása is rámutat, a fogyasztóvédelem
egyik fontos eleme a szolgáltatás igénybevevőjének az a joga,
hogy a közüzemi szerződést felmondhatja. Ezért a Tszt.2. a
felhasználó jogaként szabályozza az általános közüzemi
szerződés felmondását, azzal, hogy a 38. §-a részletesen
szabályozza a felmondás feltételeit, ezzel biztosítva azt, hogy
a szerződés felmondása más felhasználók jogait ne korlátozza,
azok tulajdonában kárt ne okozzon, illetőleg ne veszélyeztesse
a szolgáltatói és a felhasználói rendszer zavartalan működését.
A Tszt.2. ugyanezen §-a lehetőséget ad a törvényi feltételek
betartása mellett, távhővel ellátott épületben, épületrészben a
távhőszolgáltatás igénybevételének megszüntetésére is.

A Mész.-nek az a szabálya, amely generálisan megtiltja a
távhőellátási rendszerről való leválást, ellentétes a Tszt.2.
38. §-ában foglalt rendelkezésekkel is.

A közgyűlés a vitatott szabályt nem a távhőszolgáltatásról
szóló rendeletében, hanem a helyi építési szabályzatban fogadta
el. Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy amennyiben a helyi
építési szabályzat a távhőszolgáltatásra vonatkozó szabályokat
tartalmaz, az építési szabályzat e szabályainak is összhangban
kell állniuk a Tszt.2. rendelkezéseivel.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a
Mész. 30. § (11) bekezdésében foglalt szabályozás ellentétes a
Tszt.2. szabályaival, így sérti az Alkotmány 44/A. § (2)
bekezdését, ezért e rendelkezést megsemmisítette.

A Mész. megsemmisített rendelkezése az Abtv. 42. § (1)
bekezdése alapján e határozatnak a Magyar Közlönyben történő
közzétételének napján veszti hatályát.

Tekintettel arra, hogy a közüzemi szerződés felmondására,
illetőleg a távhőszolgáltatás igénybevételének megszüntetésére
csak a Tszt.2. 38. §-ában szabályozott feltételek teljesülése
esetén kerülhet sor, az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a
vitatott szabályok ex tunc hatályú megsemmisítését sem a
jogbiztonság, sem a jogalanyok nyomós érdeke nem indokolja.

Az Alkotmánybíróság – főszabályként – hatályos jogszabály
alkotmányellenességét vizsgálja. Hatályát vesztett jogszabályi
rendelkezés csak a konkrét normakontroll eseteiben, akkor
képezheti alkotmánybírósági eljárás tárgyát, ha annak
alkalmazhatósága is eldöntendő kérdés, azaz az eljárás az Abtv.
38. §-ában szabályozott bírói kezdeményezés, illetőleg a 48. §
szerinti alkotmányjogi panasz alapján folyik. (335/B/1990. AB
határozat, ABH 1990, 261, 262.; 570/B/2005. AB határozat, ABH
2007, 2737.) Tekintettel arra, hogy az indítvány nem tartozik e
körbe, az Alkotmánybíróság az Ártm. 1. §-a és 3. § (2)
bekezdése törvényellenességének megállapítására és
megsemmisítésére irányuló eljárást – az Alkotmánybíróság
ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló,
módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü
határozat (ABH 2003, 2065.) 31. § a) pontja alapján –
megszüntette.

Az Alkotmánybíróság e határozatának a Magyar Közlönyben történő
közzétételét az Abtv. 41. §-a alapján rendelte el.

Budapest, 2009. február 23.

Dr. Holló András Dr. Kiss László
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter
alkotmánybíró

Kapcsolódó

22/2009 Alkotmánybírósági határozat a távhőszolgáltatásról való leválás

Röviden

A honlapot ajánljuk közös képviselők illetve társasházkezelők valamint azon tulajdonosok számára, akik társasházkezelőt keresnek Társasházuk számára.

Olvasson tovább

Legfrissebb

Kapcsolat

Cím

1023, Bp. Rómer Flóris u. 55
Dr. IZSÁK ORSOLYA ÜGYVÉDI IRODA

Tel:+36 (1)793 29 53
E-mail: info@kozoskepviselok.hu